Régi nyarakon gyakran előfordult, hogy Panni kiparancsolt a vízből, mert kékülni kezdett a szám. Csak néztem mit se értve, nem is kék, a víz pedig nem hideg, és csak még néhány perc, hossz, és jövök én. Aztán gyerekből felnőttem, de a víz az maradt, csak most már talán jobban szeretek messzire nézni a partjáról, mint megkékülni benne. És bevallom, a szívem, szemem a tengeré, nem hiszem, hogy valaha is ráunnék, és tudják, ha egyszer úgy lesz, akkor majd körberajzolok magamnak egy kis partszakaszt, és reggel-este messze nézek.
Most viszont Balaton, ahol azért ugyanúgy megtalálni a távolságot, és persze sok mást. Következik tehát egy rövid szöveg és néhány kép, ha nem elégszenek meg ennyivel, akkor itt folytassák. Lehetne írni rosszról, de csak a jóhoz van kedvem, a többit meg ki tudja már.
Szerettem Tihanyt. A folyton előbukkanó levendulával, a kilátással, a régi meg az új épületekkel, a látogatóközponttal, gyaloglással, túraútvonalakkal, hogy legyen merre menni legközelebb is, üldögéléssel, buszra szállással, almafröccsel. És igen, zsákmányoltam levendulát, és persze ittam levendulaszörpöt, nem csak itt. Herr Paprikával azt már eldöntöttük, hogy Éva készleteit megdézsmálva mi is főzünk egy adag szörpöt. Csak hogy legyen saját márkás.
Balatonfüreden nekünk sem maradt ki a Bergmann cukrászda, Herr Paprikának nehéz is lett volna elkerülni, mivel hittem abban, ha elégszer beleszövöm a mondataimba, akkor biztosan sütihez jutok. Tehát ezt a nevet sohasem fogja elfelejteni. Persze mi is megrendeltük a híres krémest, aztán másnap újra. A harmadik cukrászdalátogatás felajánlásakor felnőtt voltam egy percig, és lemondtam róla. Ettünk még egy remek sült túrótortát, volt Füred szelet, epertorta és még valami, ami szerencsére már nem jut az eszembe, emlékezni így is nehéz, villát emelni már csak legközelebb lehet.
Ittunk egyet a Kredencben is, és azt mindenképp jó volt látni, hogy jelen van a balatoni bor, könnyű venni (a nyári szezonra ott van a Bortársaság Füreden), de rendelni is, és nem csak a nagy nevektől. Lángosevés, bor és levendulaszörp közben azért megnéztük a Jókai villát is, és én bevallom, most tudtam meg, hogy Jókai milyen komolyan kertészkedett, sőt az egyik idézet tanulsága szerint úgy gondolta, ha a regényei okán nem is marad fenn a neve, kertészként biztosan maradandót alkotott. Mi már tudjuk, lehetett volna optimistább is, mindenesetre Kertészgazdászati jegyzeteit meg fogom vásárolni. Kiskerti résztulajdonosi minőségemben.
És jó volt még vonaton ülni, legközelebb hajó is lesz, megígértem magamnak, jó volt vízbe merülni, mólón gyalogolni, fotózni a hajókat, hattyúkat, egymást, vacsora közben nézni, hogy vízszintesen esik az eső, szurkolni, aludni, beszélni, megnézni egy darabot Veszprémből és legalább kívülről az ösküi templomot. Innen folytatjuk legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése