Nem állítom, hogy mángoldnagyhatalom lettünk, de összehasonlítva az előző évekkel, igazán látványos, kézbe fogható és elfogyasztható a változás. Ami úgy is összefoglalható röviden, hogy eddig nem volt, most viszont behozza a lemaradást. A kiskert mostani állapotában leginkább a mángoldleveleket ontja, jó, nem feledkezem meg a salátáról, újhagymáról sem, de feldolgozás szempontjából most azért egyértelműen az előbbi jelent kihívást és újdonságot. És nem tagadom, van abban valami letagadhatatlan élvezet, amikor muszájból főzni kell, amit kis, nagy, kevés, sok, ügyes, ügyetlen és így tovább kertészkedéssel megtermeltünk, learattunk. Nem tudom, mi lesz, ha az összes cukkinipalántánk a következő hetekben is ilyen eszeveszettül jól érzi magát, de majd velük fekszem, álmodom, kelek, aztán legfeljebb megutálnak, ha imbisz teljesen bezöldül. Meglátjuk, kivárjuk, mára viszont újra egy pénteki gyors, krémleves mángoldból, dióval, túróval, kanállal.
Mielőtt még főznénk, néhány soros pünkösdi beszámoló következik, mert volt szerencsénk elhagyni a várost, beszívni a májust, és ennyi érzelgősség talán még megengedett. Korhely halászlé, tó+nádas, túrófánk, harcsapaprikás, cseresznyefa, szamóca, ribizli, galacsinhajtás, fűben állás, virágporgyűjtés, velős csont és Szindbád-érzés, hosszú alvás, haszontalankodás, fokhagymás kifli, lepkék, bogarak, eper+tejszínhab. Képekben mindez itt látható. (Itt pedig megnézhetik, hogyan érzi magát az erkélyen a borsó.)
Itt a vége, leves fő.
Mángoldleves
2 marék mángoldlevél
2 krumpli
fél-1 deci tejszín
1 vöröshagyma
olaj
só
citrom
túró (választható)
dió (választható)
A hagymát megpucoljuk, apróra vágjuk. A krumplikat meghámozzuk, kisebb kockákra vágjuk. A mángoldleveleket alaposan megmossuk, lecsöpögtetjük. Egy kisebb fazékban felmelegítünk egy evőkanál olajat, jöhet a hagyma, sütjük, míg üveges nem lesz. Jöhet a krumpli, a mángold, keverés, majd a fazékba öntünk kb. 1 liter forró vizet. Só, keverés, félig lefedve addig főzzük a levest, amíg a krumplik teljesen megpuhulnak. Ha elkészültünk, hagyjuk egy kicsit hűlni, majd simára turmixoljuk a levest. Tejszín (mennyiség kedvünk szerint), kevés citromlé, keverés, kóstolás, ha bármi hiányzik, most lehet pótolni. Ha nem találnánk elég sűrűnek a levest, alacsony fokozaton főzzük még egy kicsit, amíg kellően besűrűsödik.
Tányér vagy bögre, leves, tetejére egy kis morzsolt túró és mozsárban összetört dió, aztán még egy kanál, készen is vagyunk. A túró elhagyható, a dió nem kötelező, kanalazzák ahogyan tetszik.
Péntek, nyár és június, én pedig tele vagyok déja vu érzésekkel, nincs magyarázat, érti, aki érti. De ez most nem is fontos, inkább kívánom azt, amit ilyenkor mindig, szóval főzzenek, egyenek, igyanak, mulassanak, lesz sok fesztivál, új piacok nyílnak, az esernyőt pedig ne felejtsék otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése