2012. június 13., szerda

Meggyet iszom


Néha a dolgok valahogy kimaradnak. Nem tanultam meg síelni, nem beszélek (még) olaszul, nem tudtam lefényképezni Jovanottit az Oktogonnál, mert annyira beremegett a kezem, nem tanultam meg rendesen varrni, megfúrtam a zeneovit és sosem ittam meggyturmixot. Összességében az egész turmixos témakör meglehetősen távol maradt, családilag nem ittunk ilyesmit, talán ritkán, egyszer+egyszer, de éles emlékekkel nem rendelkezem. Így nem is hiányzott.
Herr Paprika viszont gyakorlott turmixivó és -készítő, ennek ellenére az elmúlt, nem is számolom hány év alatt nem mondhatnám, hogy gyakran jutott az eszébe készíteni egyet.  Ha mégis, akkor általában a banánra szavaztunk. Most viszont meggyfák közelébe kerültünk.


Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Éva kertjében a cseresznye után most meggyet is szedhetünk, és meggy bizony van, nem kevés. Igazán majd a következő napokban lesz a legjobb formájában, de azért a hétvégén már találtunk előrehaladott ágakat, és így legalább némileg el lehetett fojtani a meggyes piskóta utáni vágyakozást. Egyik reggel tehát pizsamában meggyet szedtünk, miután Herr Paprika óvatlanul megígérte, hogy turmixot kapok reggelire, mert a meggyes, na az nagyon, még annál is jobban. Ismernek, nem kellett kétszer mondani. Karon zacskó, gyűlik a meggy, mosás, magozás, várakozás. A turmix amolyan egyszerűen igazi, meggy és tej és cukor, hogy ne húzódjon össze a szám, aztán figyelem!, megiszom. Annyira megiszom, hogy nem marad senkinek, és megállapítom, a pite mellett lesz itt még turmix is, meg persze minden más.


Jól gondolják, megkerestem a további érett részeket, és aztán egyedül, önállóan, segítséget nem kérve turmixoltam egyet. Nevetni nem ér. Joghurt és méz és meggy, a végén egy kis citromfűlevél. Jó volt, megittam, további ismétlések jönnek meggyel és nélküle. 
A végén azért legyen még egy megvalósult lista is. Némi rábeszélés után ugrottam fejest Pulában egy szikláról, levágattam a hajam teljesen rövidre, hogy aztán tudjam, soha többé, elkezdtem a Kéktúrát, és nem kérdés, hogy megszerezzük az összes pecsétet, megtanultam Józsi lecsóját elkészíteni, borozgattam, főztem, játszottam, beszéltem sokszor sok kempingben, megkóstoltam a pacalos szendvicset Firenzében, és írok egy blogot. A többit majd legközelebb.



2 megjegyzés:

Muskátli Büfé írta...

Szia! Meggyturmix is érdekes, köszi, de JOVANOTTI az Oktogonnál? Mikor? Hogy? Miért? Én miért nem láttam - mondjuk erre tudom a választ (mostanában nem jártam arra)??? Lucky Lady vagy - énekelt is? Imááááádom a hangját.
Ági

Frau Paprika írta...

Ó, hát ez néhány éve történt, amikor itt forgatott egy videoklipet, és megtudtuk az egyik barátunktól, hogy épp az Oktogonnál van. Kedves figura, én is nagyon szeretem.:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails