2011. szeptember 21., szerda

Naptár szerint


Ősz van, így egész a mai cím. Most persze már az idő is talán, lassan szeptemberre vált, mondhatom újra, hogy megyünk az őszbe, nem jó, se rossz, csak így van ez. Bennem azért nagyra nőtt hiányérzet marad, imbiszt olvasók értik, miért, azért persze próbáltam, próbálom behozni a lemaradást, hatékonyságom nem rossz, csak fogynak a napok, szóval sok beteljesületlent viszek át a következő nyárra.
Na de mielőtt szomorkásra hangolnám imbiszt, nincs súrlódás köztem és az aktuális évszak között, szőlő, bor, sütőtök, szilva, gomba és újra bor, csak hogy a fontosabbakat felsoroljam. És végre igazoltan lehet főzni a szerintem inkább őszi, téli ételeket, köztük az én töretlenül nagy kedvencemet, a marharagut. Az elmélet szépen hangzik, de azért volt már példa júliusi megvalósításra is, na de mégis jobb az egész szeptemberben, egészen pontosan a hetedik napján, nevethetnek, nem bánom, csak a hazaérkezést és a naptárt vártam meg, de indoklásnak már ez is éppen elég. Herr Paprika ráadásul hű társam ezen a területen (is), szóval tőle természetesen vidám igen érkezett a terveimre.
A mai ragu igazából egy abszolút ösztönös főzés eredménye, a chilis elnevezést azért ragasztottam rá, mert ezt emelte ki először Herr Paprika. A többi elem társítása néhol talán furcsának tűnhet, de higgyék el, végül igazán jól működtek együtt.




Chilis marharagu


60 dkg marhalábszár
2 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma 
2 paradicsom
1 ág rozmaring
2 sárgarépa
25 dkg gomba
4 dl száraz vörösbor
2 kis chilipaprika
fahéj
nádcukor
liszt
bors
olívaolaj 


A húst megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, kb. 2 cm-es kockákra vágjuk. A répát, vörös- és fokhagymát megtisztítjuk, megpucoljuk, előbbit kis kockákra, utóbbit apróra vágjuk. A gombát megmossuk, alaposan lecsöpögtetjük, papírtörlővel felitatjuk a maradék folyadékot, majd felszeleteljük. A paradicsomokat megmossuk, lecsöpögtetjük, kockákra vágjuk, szárrésztől megszabadulunk. A chilipaprikákat ugyancsak mossuk, szárítjuk, majd vékonyan felszeleteljük, aki kevésbé csípősen szeretné, a magoktól megszabadulhat. Rozmaringág, víz, szárítás, majd lecsipkedjük a leveleket, kicsit összevágjuk.
Egy magasabb falú serpenyőben vagy öntöttvas edényben felforrósítunk 2-3 ek olajat, rádobjuk a hagymakockákat, pirítjuk üvegesedésig. Ha a hagyma megfelelőnek ítéltetik, következhet a marhahús, néhány percig pirítjuk, majd szórunk az edénybe 1 ek lisztet, átkeverjük, azután óvatosan adagolni kezdjük a bort. Só, bors, chili, répa, paradicsom, rozmaring, csipet fahéj, 1 tk nádcukor, keverés, majd az egészet lefedjük, hagyjuk alacsony fokozaton puhulni a húst. 
Ha már kezdenek puhának tűnni a húskockák, jöhet a gomba, keverés, majd az ragut készre főzzük, a végén kerüljön le a fedő, hogy szépen besűrűsödjön, és kóstoljunk is, ha bármi hiányozna, most lehet pótolni. Tányér, mellé mondjuk lepény, pita, készen is vagyunk.


Már most kijelentem, lesz még újrázás a következő hetekben, hónapokban, és akkor majd nem csak a naptár hozza meg a kedvemet, vagy teszek úgy, mintha így lett volna. Azért az első hely továbbra is a narancsos variációé, a sarkában vagyok, de beérni még nem sikerült.
 

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails