2011. július 25., hétfő

Eger, Zsálya és persze bor


Hétvégi beszámoló következik, kirándulás - most meglepődnek majd - Egerben, lesz némi bor, kevés merülés a városban, vacsora egy bisztróban, és azt is elárulom, jó-e mankóval közlekedni a macskaköveken. A meghívást Zsuzsitól kaptuk, nyolcból bólintottunk négyen,  előzetes öröm, mert van néhány jó emlék, szép városba pedig mindig nagy kedvvel megyek, megyünk. Akkor még, bevallom, azt hittem, már lépek majd segédeszköz nélkül, hát dehogy. Nem baj, nem olyan nagy, kiruccanni azért így is jó nagyon, ingerszegény napokból kilépni, ha mankóval, hát legyen.
Az idő nem volt a legjobb hozzánk, szombati belvárosi nézelődés közben újra és újra vízcseppek az úton, ami ellen hol fedett terasszal, hol borozós látogatással védekeztünk, az előbbinél rögtön szimpatizál velünk a pincér, ahogy meglátja Oszi mondjuk nem új telefonját, azután elmeséli a sajátjához kötődő legjobb sztorikat. Persze a felrakott, rajzos lábam sem kerüli el a figyelmet, nála térdműtét, na az sem kellemes, de azóta, láthatom, pincér a javából. Közben az asztalon házi és meggysör, az utcán fagyizó kutya, eláll az eső, elindulunk. Én hátul, megfontolt lépések és leszegett fej, na nem búskomorság miatt, csak koncentrálás, mankóval nehéz menet közben nézelődni. Néha megállunk, egy-két kattintás, a török sátorból kiszökő illatok betöltik a Dobó tér egyik szegletét, Herr Paprika egy ideig tűri, azután visszafordul, és szerez egy spenótos gözlemét. Át a hídon, vidáman áriázó olasz csoport, kezükben pohár, mi mosolygunk, de már megint jön a víz, betérünk hamar egy borozóba, Zsuzsi kedveli, hamar megszeretjük mi is.



Kóstolunk ezt meg azt, közben felfedezem az egri csillagot, ami a bikavér párjaként született, és legalább négy Kárpát-medencei fajta házasításából készül. Egyébként bor mindenütt, a falon, a polcokon, a szomszédos boltban és persze a poharunkban is. Elindulunk, irány a vár, nagy a lelkesedés, de gyorsan megállapítom, a macskakövek nagyban nehezítik a mankózást, túl könnyű félrelépni, és nyolc hetes, újra járni tanuló lábbal most erre vágyom a legkevésbé, szóval a várhódítás meghiúsul. A vacsora viszont nem, enni kell, minden állapotban, és amúgy is úgy érzem, vagy inkább ezzel nyugtatom magam, hogy több energiát égetek négy lábbal a szokásosnál. A Zsálya Bisztrót előzetesen kiszemeltem, társaság egyetértett, hát megközelítjük. 


Vendég alig, de kellemes belső tér, a teraszt néhány perces ülés után ugyanis feladjuk, jönnek a fekete felhők, a futás meg ugye nehezített. Leülünk a nagy szőlőszemeket ábrázoló kép mellé, az asztalunk kissé messzebb a középponttól, ez jó, mert talán könnyebben viselik a hangos nevetésünket, viszont a pincérünk ritkábban jön a kelleténél. A borlapról könnyen választunk, az ételeknél már megakadunk, persze nem azért, mert nem lenne mit, épp ellenkezőleg. Végül döntés, és akkor itt csak címszavakban: az üdvözlőfalat remek körözött és ropogós kenyér, nehezen hagytuk abba. Első körben füstölt harcsa angol zellersalátával, fehérbableves citromos báránykolbásszal és szarvasgombás libamáj creme brulee  (a megfelelő ékezetet gondolják hozzá) aszúkrémmel. Másodszor sörben, mézben konfitált csirke, házi nyúlcomb szegfűgombás gnocchival, tiszai harcsafilé parajos sajthabbal, grillezett mangalicaszűz, Herr Paprika tányérján pedig mangalicaláb kanalas galuskával. A vártnál mindig nagyobb méretek érkeznek, a nyulat és a gnocchit meglátva nagyot nevetünk, nem is tűnik el a végén. Jó ízek, szép tányérok, számomra a libamáj az este legjobbja, a grillezett mangalicaszüzem egy kicsit tovább készült a kelleténél, Herr Paprika kanalas galuskája pedig túl keményre sikerült. A végén a lányszakasz megkockáztat még két desszertet, a mákhabparfé meglehetősen édesnek bizonyul, a triflás mascarpone sorbet viszont könnyen elfogy, hűs és frissítő. Vélemény egyöntetűen pozitív a társaságban, pincérfronton viszont érdemes lenne javítani, több figyelem, ajánlat és jelenlét jólesett volna. Készült néhány kép is, kevésbé mutatósak, de ha kíváncsiak, itt megnézhetik
Ezzel be is fejeződik a hétvégi aktivitás, vasárnap a még csúnyább időjárás inkább a házban marasztal, de legalább mindenki pótolhatja a kimaradt alvásadagját, lehet járkálni a kertben, és szórakoztatni Bendegúzt.



Köszönjük a lehetőséget, legközelebb már remélem, gyalogolva, nagy köröket téve, eső elől futva, a bor és a többi marad.

4 megjegyzés:

Zita írta...

Húúú, kihívás lehet a közlekedés továbbra is. Felnőttként is átéled a "megtanulok járni" leckét!

Továbbra is szorítok, hogy minél előbb talpra állj! :)

Frau Paprika írta...

Köszi Zizi!:)

mes@ írta...

Lányszakasz desszertezett??? És OSZI?????!!!!!

Frau Paprika írta...

Oszi csak kóstolt, bizony, bizony... :)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails