Most láthatják, mire is készültem olyan nagyon, és remélem, elfogadható magyarázata annak, miért is szusszantam pénteken akkorát, hogy végül a bejegyzés is elmaradt.
De akkor kezdjük az elején. Oszi gyűjti Szepsy István borait, ezért már kétszer részesültünk abban a szerencsében, hogy eltölthettünk nála Mádon egy-egy délutánt, és persze megkóstolhattuk a borait, amelyeket nem jellemeznék, hiába is próbálnám, szakértő nem vagyok, csak szeretem a bort. A Szepsy borokat pedig nagyon. Ha kíváncsiak, hogyan is telt a tavalyi látogatás, akkor itt elolvashatják imbiszen a beszámolót.
Szepsy István január végén ünnepelte a 60. születésnapját, Oszi és Ágó pedig kitalálták, ünnepeljük meg mi is a magunk módján. Ők hozzák a bort, Frau Paprika pedig készít egy vacsorát. Lehet-e visszautasítani egy ilyen ajánlatot? Nyilván nem, én is így gondoltam. Támadt azután néhány kisebb akadály, kicsit késésbe kerültünk, de végül minden megoldódott, választottunk napot, már csak gondolkodni kellett.
Az elején szeretném nyilvánvalóvá tenni, nem tartom magam borszakértőnek vagy szakácsnak, tehát most 3 napig olyan ételek, kombinációk következnek, amelyeket illőnek és alkalmasnak találtam, találtunk. Végeztem persze némi kutatómunkát, de igazán hasznos segítségre nem bukkantam, kénytelen voltam a saját megérzéseimre hagyatkozni.
Az előétel kérdésében sokáig májban gondolkoztam, talán még az előző nap reggelén is benne láttam a megoldást, végül hirtelen ötlettől vezérelve füstölt libamellre tettem a szavazatomat. Hogy mellé gyümölcs lesz, konkrétan körte, az már az elején biztos volt, de szerettem volna még egy kicsit savanykásabb, frissítő ízt, így került a tányérra a már egyszer nagyon bevált sült cékla.
Hosszú bevezetés, rövid recept.
Füstölt libamell vajban sült körtével, balzsamecetes céklával
20 dkg füstölt libamell
3 cékla
3 körte
balzsamecet
olívaolaj
4 dkg vaj
só
bors
A céklákat meghámozzuk (lehetőleg kesztyűben), felezzük. Egy kisebb tepsit kibélelünk alufóliával, egymás mellé rakjuk a céklákat, meglocsoljuk őket balzsamecettel és olívaolajjal, megszórjuk egy kevés sóval , végül tekerünk a tetejükre egy kis borsot. Az egészet lefedjük alufóliával, kb. 180 fokos sütőben nagyjából 1 órán át sütjük. A végén ellenőrzés villával, ha kellően puhák, kivesszük, hűlni hagyjuk.
A körtéket négy darabba vágjuk, a magházat kivágjuk, a negyedeket meghámozzuk. Serpenyőben felolvasztjuk a vajat, a körtéket alacsony hőmérsékleten addig sütjük, amíg kissé megpuhulnak, külsejük pedig szépen megpirul.
A füstölt libamellből vékony szeleteket vágunk, kedvünk szerint a tányérra rakunk néhány szelet céklát, tetejükre ugyancsak néhány szelet libamellet, melléjük pedig 2 körtenegyedet. A körtét meglocsolhatjuk a vajas szafttal, a céklára pedig kerülhet egy kis gyümölcsös balzsamecet. És persze egy kevés frissen őrölt bors, ha szeretik.
A mi esti tányérunk (Oszi fotóján):
Mi került a pohárba? Először a forgalmazásba nem került, de tavaly ajándékba kapott 2003-as Úrágya furmint (a tanácsokat megfogadva hosszas szellőztetés után), majd a 2007-es Urbán, amivel már szépen átléptünk a következő fogáshoz.
Holnap jön a vacsora folytatása és persze még több bor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése