2011. január 25., kedd

A születésnapos vacsorája


No igen, kicsit keddszerű lett ez a hétfő, de tegnap kénytelen voltam megállapítani, hogy imbisz halasztásra kerül. Ma viszont újra itt, kezdődhet a hétvégi beszámoló.
Csütörtökön már említettem, a nővéremnek dupla ünnep jut januárban, névnap, szünet, születésnap, hát igen, aztán egész évben csak a többi, már nem főszereplős alkalom. De ha már Panni és Józsi így döntött, akkor igyekeztünk megfelelő és persze emlékezetes ünneplést tartani, egy nap alatt két vacsora nyilván nem lehetséges, viszont az ajándékok terén szigorúan elválasztottuk a névhez és az évhez kötődő dolgokat. Így igazságos. Szerdán volt egy kis pánik bennem, se ajándék, se ötlet, azt sem tudtam, mit fogok főzni, közeleg a szombat, jönnek a szülők, tesó és Oszi, jöhetne már az a szívesen látott ihlet is. A meglepetés ügyében Oszival folytattam napi néhány telefonbeszélgetést (haha, megint én vagyok), és végül nővérből is sikerült kihúzni egy rövidke listát. Pipálhatunk, de maradt még a konyhai projekt a maga homályával. A második elem az ünnepelt kívánsága volt, a desszert egy kósza esti ötlet végeredménye lett, az előételnél pedig először a karácsonykor annyira bevált beluga lencsét akartam használni. Azután jött Herr Paprika, hogy csak ennyit mondjon: Kecskesajt? Miért is ne, a legnagyobb rajongó egyértelműen én vagyok, de nagy szerencsémre a többiek is szeretik. A piacon aztán tettem néhány kört, végül zellerre szavaztam, mert már a korábbi hasonló  alkalmazásnál is nagyon elégedett voltam vele, hozzá pedig egy kifejezetten nem édes almaszósz készült.
Megint sikerült bőbeszéddel előrukkolnom, most akkor már recept.




Kecskesajtos bagett, karamellizált zeller, kakukkfüves almaszósz

10 dkg friss kecskesajt
1 bagett
2 zellergumó
1 marék zellerlevél
nádcukor
6 dkg vaj
3 alma
1 tk szárított kakukkfű (friss persze még jobb)
méz


A zellergumókat meghámozzuk, felezzük, majd csíkokra, végül közelítőleg egyforma méretű kockákra vágjuk. Egy közepes méretű serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, rádobjuk a zellerkockákat, néhány percig közepes lángon kevergetve pároljuk, azután szórunk rájuk 2 ek nádcukrot és egy csipet sót. Keverünk, majd hagyjuk az egészet szépen pirulni, párologni. Ha gondolják, adhatnak hozzá egy kevés vizet, hogy semmiképp se égjen le. Nagyjából 10 perc alatt elkészülünk, a végén ellenőrzés és kóstolás. Ha még nem lenne megfelelő az állaga, adhatunk még néhány percet. És persze pótolják, ha hiányozna egy íz. Nincs más hátra, mint az összevágott zellerleveleket a serpenyőbe szórni és egy utolsót keverni.
Az almákat meghámozzuk, magházukat kivesszük, majd kisebb darabokra vágjuk. Egy mélyebb edényben felolvasztjuk a vaj másik felét, jöhetnek az almák, a kakukkfű, egy teáskanál só és egy kevés méz. Keverünk, majd adunk az egészhez 1 dl forró vizet, félig lefedjük és addig főzzük alacsony hőmérsékleten, amíg szépen szétmállanak az almadarabok. Kóstolunk, fűszerezünk, ha szükség lenne rá.
Végkifejlet: a bagettet felszeleteljük, a szeleteket tepsire pakolva a sütőben egy kicsit megpirítjuk, majd mindegyikre pakolunk kecskesajtot. Mehet a tepsi vissza a sütőbe (200 fok),  csak amíg a kecskesajt egy kicsit megolvad. Tálalás, ahogy tetszik, de fontos, hogy a zeller és az alma langyos legyen. 


Holnap folytatás, kiderül, mit kívánt a tányérja a születésnapos, aki névnapos is egyben. Annyit elárulok, hogy van az a dolog, amit nem tud megunni.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails