2011. január 26., szerda

Amit nem lehet megunni


Jön tehát a folytatás a tegnapi előétel után. Amit nem lehet megunni, az a kacsamell, nekünk legalábbis valahogy nem sikerül. Most persze nem rajtunk múlt, hogy már megint és újra, hanem az ünnepelt vágta rá az érdeklődő kérdésre, hogy akkor van-e valami vágy, kívánság, óhaj vagy sóhaj. Kacsamell. Először talán nem mutattam kellően meggyőzött testvéri arcot, mert jött a magyarázat is, azaz olyan gyakran nem eszik (persze minden relatív), tehát ne is gondolkodjak. Pont. Szóval akkor kacsa.
A képen azért nem véletlenül került mellékes szerepbe a két szelet, ugyanis a kacsamellek ugyanolyan módszerrel készültek, mint az utóbbi időben mindig, ezért kellett valami újdonság is. Az egyik a csicsókapüré, amit Herr Paprika kivételével mindenki lelkesen fogadott. Persze ő már akkor is barátságtalanul méregette a csicsókákat, amikor még csak a szatyorból kandikáltak ki, én követeltem némi bátor bizalmat, de a végén azt hiszem még mindig furcsának ítéltetett.
A másik kiegészítő a sült cékla, ami először balzsamecettel sült, majd tálaláskor még meglocsoltam egy kevés málnás balzsamecettel. Na őt aztán mindenki szerette.



Kacsamell balzsamecetes sült céklával, csicsókapürével


2 egész kacsamell
szecsuáni bors
4-5 cékla
balzsamecet
málnás balzsamecet (opcionális)
olívaolaj
bors
1,5 kg csicsóka
5 dkg vaj
2 dl tej
1 csokor petrezselyem

 
A céklákat lehetőleg kesztyűben (én persze nem, utána súroltam a bőröm) meghámozzuk, a nagyobbakat felezzük. Egy megfelelő méretű tepsit kibélelünk alufóliával, egymás mellé rakjuk a céklákat, locsolunk rájuk olívaolajat és balzsamecetet, végül egy csipet sót is. Lefedjük és 180 fokos (légkeverés) sütőben kb. 1 órán át sütjük.
A csicsókákat meghámozzuk, megmossuk, kisebb darabokra vágjuk, majd egy fazékba rakjuk őket. Annyi vizet öntünk rájuk, amennyi éppen ellepi őket, szórunk a fazékba sót, puhára főzzük. Ha elkészültünk, leöntjük a vizet, a csicsókát vaj kíséretében összetörjük, közben adagonként adjuk hozzá a tejet. A végén turmixolhatunk is, hogy a végeredmény minél krémesebb legyen. A petrezselymet megmossuk, papírtörlővel felitatjuk a vizet, apróra vágjuk és csicsókapüréhez keverjük. A végén kóstolunk, bármi hiányozna, most lehet pótolni.
A kacsamell a szokásos módon készül. Megmossuk, szárazra töröljük, a bőrét bekockázzuk. Egy száraz serpenyőben megpirítunk 3 tk szecsuáni borsot, várunk, amíg kihűl, majd mozsárban összetörjük. Az összetört borssal alaposan bedörzsöljük a kacsamellek mindkét oldalát. Egy nagyobb serpenyőt felhevítünk, majd bőrrel lefelé belerakjuk az egyik kacsamellet, 4-5 percig sütjük, azután megfordítjuk, újabb 3-4 perc sütés, lecsöpögtetjük és tepsibe rakjuk (bőrrel felfelé). A serpenyőből egy kisebb üvegbe öntjük a kisült zsírt, a folyamatot pedig megismételjük a másik kacsamellel. A tepsit kb. 180 fokos sütőbe toljuk, és még nagyjából 8 percig sütjük a kacsákat, azután kivesszük, pihentetjük.
Tálaláskor ki-ki kedve szerint, de mindenképp fontos, hogy valamennyi elem meleg legyen. Ha van rá lehetőség, a céklát locsoljuk meg egy kevés málnás balzsamecettel, remekül illik hozzá.


Így láttuk szombat este a tányérunkon (fotósunk Oszi volt), a kikandikáló zöld pedig nem más, mint egy kevés fonnyasztott, citromos spenótlevél, kevés sóval és frissen őrölt borssal. Látszik, hogy egyedül vásároltam, a szükséges petrezselymek mellé naná, hogy vettem egy zacskó spenótot. És szépen elrejtettem a kacsamell alatt. Józsi azért kevésbé lelkesedett, de ha már egyszer a lánya főzött, mit tehetett mást, bátran megette. (Az elrejtésről remek sztorik jutnak az eszembe, hogyan dugta el Panni a puding alá a virágport, a főzelékbe a csalánlevelet, hátha így nem lesz feltűnő. Az volt.)



Édes lesz a csütörtök, jön a desszert.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails