Mert megérdemled

Meglehetősen zűrös hét volt a miénk, a kisebbik zűr nekem, a nagyobbik Herr Paprikának jutott. Pénteken aztán éppen ezért megduplázódott a gondoskodó hajlam bennem, és mert nem jutott kedvesebb ötlet az eszembe, hát főztem. Jó, az én esetemben ez nem meglepő, imbisz birtokában nem is lehetne, de most mielőtt még bármi befészkelhette volna magát a fejembe, telefonáltam és feltettem a nagy kérdést: Mi legyen a vacsora? Herr Paprika rövid és konkrét válasszal szolgált: Hús. Én pedig értettem. 

A szűzpecsenye a fagyasztó fiókjában várt a sorára, karácsony előtt úgyis célszerű felszabadítani a helyet, tehát az alap a kezemben volt. A többi alkatrész nem ugorhatott volna  elő a zöldségekben éppen szerénykedő kamrából, így aztán kosár a kézbe, könnyebb megoldásként piac helyett bolt, és hosszas álldogálás a zöldségszekciónál. Komolyan vicces lehettem, ahogy cövekként csak a fejemet forgatva vártam fentről a sugallatot. Ami aztán nem akart jönni, ezért a megoldást későbbre halasztva vettem többféle szimpatikus darabot. Édesköményt, almát, zellert. 

És mivel nem maradt ki senki, most előállok egy hosszúra nyúlt névvel.

Rozmaringos szűzérme karamellizált zellerrel, sült almával és édesköménnyel

70 dkg sertészűz

1 közepes zellergumó

1 édeskömény

2 alma

1,5 dl száraz fehérbor

fehér balzsamecet (vagy fehérborecet)

nádcukor

1 ág rozmaring (vagy szárított)

bors

só

kb. 5 dkg vaj

olívaolaj

A zellert meghámozzuk, szeletekre, majd apró kockákra vágjuk. Serpenyőben felolvasztunk kb. 2 dkg vajat, rádobjuk a zellerkockákat, néhány percig pirítjuk, majd felöntjük fél deci száraz fehérborral, az alkoholt hagyjuk elpárologni, közben sózunk, borsozunk. Jöhet a fedő, hagyjuk a zellert néhány percig párolódni, majd vegyük le a fedőt, a folyadék nagy részét párologtassuk el, azután szórjunk a serpenyőbe kb. 1 ek nádcukrot. Keverjük át alaposan, hagyjuk a cukrot szépen karamellizálódni, ha az állapotot megfelelőnek ítéljük, készen vagyunk.

Az édesköményt mossuk meg, töröljük szárazra, a szárrészt vágjuk rá, majd vágjuk belőle nagyjából egy forma vastagságú karikákat. Az almákat ugyancsak alaposan mossuk meg, töröljük szárazra, ha van megfelelő szerszám a konyhánkban, akkor egyszerre vegyük ki a magházakat, ha nincs, akkor vágjuk az almákat szeletekre, belőlük azután vágjuk a magház darabját. Egy tűzálló tálban rendezzük el az édesköményt, dobjuk rá a maradék vajat kockákra vágva, locsoljunk rá 1 ek fehér balzsamecetet, kevés só, majd fedjük le alufóliával, tegyük a sütőbe (légkeverés 180 fok) kb. 15 percre. Az idő leteltével vegyük ki a tálat, emeljük le az alufóliát, és az édeskömény tetején rendezzük el az almaszeleteket ( ha túl sokan lennének, együk meg a kiszorulókat). Tegyük vissza a tálat még 10 percre a sütőbe, a végén kicsit meggrillezhetjük a tetejét.

A szűzpecsenyét alaposan mossuk meg, papírtörlővel itassuk fel a vizet, azután szabadítsuk meg a nem oda illő részektől, majd vágjuk kb. 2 cm-es érmékre. Serpenyőben forrósítsunk fel kb. 1 ek olívaolajat, majd süssük a szűzérmék mindkét oldalát 2-3 percig, közben sózzuk, borsozzuk, és szórjuk a serpenyőbe az apróra vágott rozmaringot. Öntsük a serpenyőbe a bort, majd fedjük le a serpenyőt és hagyjuk a húst kb. 4-5 percig párolódni. Az idő leteltével vegyük le a fedő, forraljunk el a folyadékból, és akkor letehetjük a fakanalat.

Tányér és a legjobb rész: tálalás ahogy tetszik.

A koncepció sikeresnek ítéltetett, Herr Paprika különösen a zellert szerette. Én pedig egyetértettem.