2010. szeptember 14., kedd

Itáliában főzünk

Pontosan háromszor (igazából négy, de az első nem számít). A kempinges felszerelésünk ha nem is kompakt, de jól szállítható, két lengyel, piros gázpalack, egy évekkel ezelőtt 1500 forintért vásárolt grill, fakanalak, fűszerek, egyebek. Első este most már évek óta ugyanaz a tészta készül, ha meghalni akarunk a hosszú út után az éhségtől, az amatriciana gyors és kevés munkát igénylő választás, Riva Trigosóban tehát ez volt az első vacsora. Riva Trigoso Sestri Levante része, első nap hát felkerekedtünk, inkább későn mint korán, a csapat másik fele hajnalban érkezett, kellett beüzemelési idő, kávé, reggeli, kávé és kávé. Gyalog indultunk a város központja felé, ahol éppen a tengert céloztuk meg, amikor is hirtelen hohó, egy piacra bukkantunk az utcán. Akkor itt térjünk le, hol van már az a reggeli, nézzünk körül.




Ez a furán kinéző valami Gömbi kezében egy csodálatos csokoládéval töltött lepény, ketten választottuk, hogy aztán teljesen befedjen minket belülről a csoki. Kipróbálásra került még a citromos és a pisztáciás, Herr Paprika és Herz inkább a sajtra szavazott, kézbe a foccaccia, falatozás egy padon. Miután megnéztük a kikötőt, a partot, visszatértünk a tett helyszínére, hogy megvegyük az esti vacsorát. Beszereztünk bivaly mozzarellát, abból caprese készült, azután megtaláltuk Itália legviccesebb tésztaárusát. Nyolcan tanakodtunk a pult előtt, hogy a töltött tészták közül melyiket is vegyük, ő beszélt hozzánk folyamatosan olaszul (megkérdeztük, beszél-e angolul, mondta igen, majd folytatta olaszul), és kínálta a tésztabatyukat (egy ilyen pillanat az első képen), csak kóstoljuk meg, a halas nagyon jó, a spenótos még inkább, Herr Paprikát elnevezte Calabresének, Ágót beinvitálta a pult mögé, hogy közös fénykép készüljön róluk. A végén fél-fél kg halasat és spenótosat vettünk, de ő nem adta fel, kaptunk még vargányásat, majd újra próbálta megszerettetni velünk a spenótosat, köszönjük, már a felesége pakolja a szatyorba. Széles mosoly, akkor még valami? Recept? Halashoz tilos a só, a végén kevés vaj és petrezselyem, a spenótos is vajat és parmezánt kíván.

Este tányérra került a caprese, azután követtük az utasításokat, és elkészítettük a tésztát. Fotó nincs, általában nem sikerül világosban asztalhoz ülnünk, most viszont legalább lámpákkal jobban felszerelkezünk, az idei felfedezés a fejlámpa volt, nemcsak túrázáskor, hanem főzéskor is nagy segítség.
A második alkalommal összeraktuk azt a salátát, amit eddig majdnem mindig beütemeztünk, ha sikerült friss fügét szereznünk. A recept eredetije Jamie-től, prosciutto, mozzarella, füge, zöld saláta, most olívaolaj, balzsamecet, só és bors. Utána gnocchit főztünk, hozzá kemény, de mégis édes paradicsomokból szószt, sok friss bazsalikommal. Tudják, sötétben ettünk, fotó nincs.
A harmadik főzésre már Albengában került sor, itt a grill, hát kötelező használni, elmentünk tehát vásárolni, 2 kg kagyló, 1 kg rák és 9 tengeri sügér (branzino), Oszi ugyanis kettőt számolt magára kagylók helyett. Később azért gondolt elosztogatásra, de végül győzte egyedül.

A kagylókat nem komplikáltuk, tisztítás után fehérborban megfőztük, a végén beleszórtunk egy jó nagy adag aprított petrezselymet, kész. A rákok már nyersen is nagyon szépek voltak, Herr Paprika és Herz ráadásul még elvállalta a megpucolásukat is, így aztán nekem már a legjobb rész maradt. Serpenyőbe olívaolaj, rá 2-3 gerezd reszelt fokhagyma, rövid pirítás, azután jöhetnek a rákok, átforgatjuk, egy kevés fehérbor, chili, néhány percig hagyjuk párolódni, a végén citromlé és újra jó sok petrezselyem.


Természetesen besötétedett, lehet elképzelni, igazolás kedvéért: mindent megettünk. A hal Herr Paprika és Herz feladata maradt, mosás, törlés után rozmaringos-zsályás-babérleveles keverék került a gyomrukba, citromkarika, citrombors és só.

Azután a férfi részleg elindult tüzet rakni.


A lányok addig salátát készítettek, azután megfelelővé vált a grill állapota, felkerültek a halak, mindenki megkapta az adagját, a külsejük ropogott, belül jól átvették a zöldfűszerek ízét, kiürült minden tányér, azután lecsúszott még néhány sambuca, ami az idei nyaraláson kivívta a legnépszerűbb ital címét, majd mindenki a sátra felé vette az irányt. Másnap indultunk haza.

Imbisz holnap is utazik.


Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails