2010. június 29., kedd

Péter pannája

Tegnap ígértem, következzen hát a desszert. Eredetileg nem terveztem harmadik résztvevőt a vacsorára, de mivel ennyit késtünk a meghívással, gondoltam, nem árt egy kis prémium. A panna cotta tökéletesen alkalmas vendéges desszertnek, elkészíthető korábban, sok törődést nem igényel, jól variálható. Karácsonykor például mákos készült mangószósszal (Tudom, mákos tészta után nem volt valami klassz barackot kapni a menzán, de ez jó volt. Komolyan.). Én különösen kedvelem, ugyanis ha meghívottaknak főzök, néha bizony kitör rajtam a pánik-jaaajj-nem leszek kész-már megint paprikás vagyok, ilyenkor aztán remek érzés, hogy a desszert már kész, csak kiveszem és örülök.
A citromos kakukkfű most először került bele, és nagy megelégedésemre az elképzelés nem volt rossz. Próbálom leírni: a legjobb, amikor 1-1 levélke szétmállik a nyelvünkön, az olyan hú de klassz érzés. Érthető?

Recept


5 dl tejszín
2 tasak bourbon vaníliás cukor
5-6 ág citromos kakukkfű

1 tasak zselatinpor (doktoros fix)

40 dkg meggy

barna cukor

fél lime

A tejszínt a vaníliás cukorral kis lángon felmelegítem, de nem forralom fel, majd lezárom a gázt. A zselatinport folytonos intenzív keverés mellett hozzáadom, közben nem ér megállni, különben jönnek a gonosz kis csomók. Ha elfogyott a zselatin, még keverjük tovább, a biztonság kedvéért. A kakukkfüvet megmossuk, leitatjuk a vizet egy papírtörlő segítségével, majd lecsipegetjük a leveleket és a tejszínhez adjuk. A keveréket formákba töltjük, én egy hatos szilikon muffinformát használtam erre a célra. Várunk, míg teljesen kihűl, azután letakarva hűtőbe rakjuk és hagyjuk hűlni nagyjából 4-5 órán át.
A meggyet megmossuk, szárítjuk, kimagozzuk, majd egy edénybe szórjuk és adunk hozzá annyi cukrot, amennyit jónak látunk. (Nálunk az történt, hogy Herr Paprika mojitóval kívánta megörvendeztetni Pétert, amihez csinált cukorszirupot, jó sokat, én pedig felhasználtam a meggyhez a maradékot. Szóval, ha sok a cukorszirup, akkor ne hagyják parlagon.) Alacsony hőmérsékleten főzögessük a meggyet, amíg egy kicsit összeesik és besűrűsödik, de persze nem lekvár a cél. Én a végén még belefacsartam 1 fél lime levét, de ez nem kötelező, ki hogyan kívánja. Tálaláskor a peremét lazítsák meg óvatosan 1 késsel, akkor könnyen tányérra borítható, alá, mellé, rá vagy külön jöhet a meggy.

Mielőtt megkérdeznék, igen, belül is van kakkukkfű, csak szépen az alsó régiókban csoportosultak. Gondoltam, kattintok 1 fotót róla fejjel lefelé, de olyan tréfásan festett, hát elvetettem a tervet. Hinniük kell, nincs mese. Ki ne maradjon: Péternek ízlett a pannája.

1 megjegyzés:

gelka írta...

Péter napon nem is lehetett volna jobb bejegyzés!:-)És persze a panna cotta örök:-)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails