2010. június 23., szerda

Mád, a trilógia vége

A befejező rész következik, Szepsy és a Napudvar után még minden, ami kikívánkozik. Várható bor és étterem, ráadásként némi ezt meg kell nézniük.
Ha megéhezünk Mádon, akkor tapasztalatunk szerint sok választás nem akad, kétszer kérdeztünk, kétszer kaptuk a választ: Mádi Kúria. A másodiknál már nem tétováztunk, üres gyomor, akkor bemegyünk. Szép, de semmi különös belső tér, vendég rajtunk kívül nincs jelen, a pincér kisiet, foglaljunk csak helyet, étlap, nézelődünk, közben jöhet az ital. Az étterem gyenge pontja mindenképpen ez, a borok közül csak a harmadikból sikerül kapnunk 1 üveggel, ami a helyi beszerzési lehetőségeket tekintve mindenképp furcsa. De sebaj, ezen gyorsan átlendülünk, a lényeg, mi kerül a tányérunkra, hát rendelünk gyorsan, rövid várakozás után már emelkednek is a kanalak, később a kések és a villák. Három ételről készült fotó, kitalálhatják, éhes voltam már nagyon. Sorrendben: grillezett oldalas fóliában sült burgonyával, plusz a saláta, borjúpörkölt tojásos nokedlivel és szarvaspörkölt juhtúrós sztrapacskával.


A szarvaspörköltről és Herr Paprika oldalasáról tudok nyilatkozni, mindkettő ízlett, tányéromon nem hagytam semmit. Volt még leves és desszert is, az előbbit nem kóstoltam, az utóbbit pedig nem is láttam, ugyanis mire visszaértem Ágóval (szippantsunk egy kis levegőt), már eltűnt minden. Gondolom, akkor azért rossz nem lehetett.
Jöjjön a második fejezet, az esti borkóstoló a Leskó családnál.

2007-es, majd 2000-es furminttal kezdtünk, szerencsére itt is jegyzeteltem, így tudom, hogy a másodikat találtam jobbnak, nagy csillag virít az évjárat mellett. Következett két zenit, előbbi száraz, utóbbi édes, jelöltem újra, Zsuzsi kedvéért. Közben jöttek a történetek, magyarázatok, mi figyeltünk, kortyoltunk, kérdeztünk. Két cuvée (hárslevelű, furmint) került sorra, 2006-ból és 2007-ből, csillag van itt is és egy zárójeles megjegyzés: A tokaji a gondviselés bora. Befejezésként a 2002-es 4 puttonyos tokaji aszút és a 2000-es aszúeszenciát kóstoltuk, s közben megtudtuk, '72-ben annyi eszencia volt a vidéken, hogy már nem tudtak vele mit kezdeni. Sajnos akkor még gondolat sem voltam. Volt még ürmös is, de erről már tegnap írtam, kíváncsiak megtalálják könnyedén.
Házigazdáink a lelkünkre kötötték, hogy a mádi zsinagógát mindenképp nézzük meg, ha tehetjük, nem csak a különleges műemlék, de az azt felügyelő gondnok személye miatt is. Másnap tehát felkerekedtünk, az épületnél hamar megjelent Barna bácsi is és megkezdődött életem eddigi legtréfásabb bemutatója. A zsinagóga még az 1700-as évek végén épült barokk stílusban, néhány éve újították fel, megkapta az Europa Nostra-díjat, civilek és hírességek egyaránt szívesen látogatják. Barna bácsi ellátott minket minden fontos információval, majd vicceket mesélt, felidézte a köztársasági elnök látogatását, megmutatta a vendégkönyv érdekesebb bejegyzéseit, a róla szóló újságcikket. Nevettünk percenként, innen is köszönjük a tréfás élményt.

Befejeződik a beszámoló, most már valóban, remélem, nem unták nagyon. Látogassanak el Mádra, kapnak egy nagy csomag élményt, s ha már arra járnak, ejtsék útba Füzérradványt is. Herr Paprika gyerekkori nyarainak helyszínét.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails