2010. június 1., kedd

Csak hogy ne legyen olyan könnyű

Nem tudom más hogy van vele, nálam hosszú út vezetett a lapos, abszolúte zsírtalan és semmilyen állatra nem emlékeztető húsoktól a mai állapotig, amikor akár még a pacalt is megeszem néhanap. És még ízlik is. Vannak azért még meghódítandó területek (borjúláb, körömpörkölt és társaik), de a gyerekkori énem, amelyik csirkecomb evésekor próbált másra koncentrálni, mára legyőzetett. (Pannié ebben az ügyben az oroszlánrész, de Herr Paprika is szívós munkával haladt előre.)
A mai receptet nem, inkább csak összeállítást igénylő saláta fénypontja a füstölt libamell (ami eredetileg kacsának készült, de hiánycikk volt a piacon), szerintem csakis bőrrel együtt. Ha valaki megrettenne ettől, próbálja nagyon vékonyra szelni, nem bánom, végső esetben lehámozhatja, de akkor elő serpenyőt és süssön belőle tepertőt.


Recept (kb. 4 adag)

20 dkg füstölt libamell
fél kg eper
1 nagyobb adag rukkola
balzsamecet
méz
olívaolaj

bors

Előkészület, elkészülés csak percek kérdése. A rukkolát megmossuk, leitatjuk róla a vizet, a nagyobb levelek végét levágjuk, 4 tányérra rendezzük. Az epreket megpucoljuk, mossuk, szárítjuk, negyedekre vágjuk. A libamellből minél vékonyabb szeleteket vágunk. Egy zárható kis üvegbe teszünk kb. 1 ek balzsamecetet és mézet, 3 ek olívaolajat, egy csipet sót, egy kevés frissen őrölt borsot, majd rátesszük a tetejét és alaposan összerázzuk. (Én általában megyek a fejem után, öntetet nem szoktam mérni, ezért bevallottan nem biztos a pontosság...) Tálaláskor a tányérokon nekünk tetszően elrendezzük az eperszeleteket, libamellet a rukkolán, majd meglocsoljuk egy kevéssel a balzsamecetes keverékből.

Nagyobb gyomrú férfiak egyenek hozzá pirított kenyeret, Herr Paprika ugyanis azt a megállapítást tette, ez így nagyon könnyű vacsora, egy Kispál koncertnyi energiát nem tartalmaz. Így aztán evett még egy sajtos szendvicset.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails